Zászló a magasban - Elszabadították Magyarországon,Lengyel Károly, - zgfumag Blogja

Továbbiak »

Belépés

			zgfumag.blog.xfree.hu
Ha azért nézel , mert ez a munkád, jó munkát kívánok! GYÁVA NÉPNEK NINCS HAZÁJA! Minden nemzetnek olyan kormánya van aminöt érdemel. Ha valami...			Zámbori Gusztáv 1957.12.05 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Zászló a magasban

2007-01-28 20:51:29, vasárnap

	Zászló a magasban Tisztelt magyar zászlólengetők a zimankós utakon! Szeretnék egy kevéske vigaszt nyújtani annak az embernek, akit a rendőrök előállítottak a zászlórúd helytelen hosszúsága miatt. Ennek az embernek személye ellen, vagy akárki más ellen, aki a közelükbe került akkor, elegendő bizonyíték lett volna, ha nincs rajta sapka, vagy ha van rajtra sapka. Ezeknek teljesen mindegy. Ezeknek csak a fenyegetés példájának felmutatása fontos, majd intézkedésük szétkürtölése. Az üzenet ezektől úgy szól, hogy (már engedelmet kérek!): "Kussolj magyar!". Az a fajta önmegvalósítási kényszerképzetük, hogy minél több tüntető ellen intézkednek, ők annál jobb színben fognak feltűnni morzsaadóik előtt. Azt azért jó ha tudják ezek az intézkedők, hogy szerencséjükre nincs még elég éhes száj. Ez a gondolat nem új, ám annál igazabb, izgalmasabb. Majd amikor tömegek lesznek éhesek, végletekig nélkülözők, akkor elszakad az a bizonyos cérna. Hatalmas lendületet fog adni az éhes talpasoknak az élet kegyetlensége, s maguk legalább olyan kegyetlenekké válnak, mint velük szemben ezek tették. Az a különbség, hogy amikor az éhség vezeti utcára az országban mindenhol az embereket, ezek, hála az égnek nagyon kevesen lesznek a tiltakozók megfékezésére. S van-e értelme bármit is megfékezni, amikor az éhező tüntetőknek nem lesz mit veszteni? Mostanság csupán a legelszántabb tüntetők jelennek meg az utcákon. Hideg van. Hideg van a lelkekben is. Azonban az első számla, ami felkorbácsolja majd az indulatokat, hamarosan a vacsoraasztalra kerül. Sunyin, szótlanul ott fekszenek majd a kíméletlen számok a tányér mellett. Az emberek majd nézik, és nem merik elhinni. Az emberek emlékezni fognak arra, amikor tüntetők igyekeztek felhívni figyelmüket a veszélyre. Ez a közvetlen veszély a pénztelenítés agresszióval hágatva. Az eredmény a közvetlen és tömeges életveszély, és az adóságtenger, akár a ragály. Az eredmény a pőre polgár, akiről ezek azt hiszik, így már majd bármit tehetnek véle. Helytelen elgondolás ez, mert aki ilyen mértékben megalázza és meggyalázza szülő nemzetét, az nem lehet magyar ember. Annak nem engedheti meg a Haza ezt az állampolgárságot birtokolni. Lelke, tudata semmilyen formában, semmilyen szinten véletlenül sem kapcsolódik a magyar szóhoz. S mert lelkük, szellemük idegenné vált e Hazában, hamarosan kitelik a becsületük rendre. A helyük is ki fog hűlni, mire ráébrednek, ők már nem vezetik az országot . A kezelő elmeorvos, vagy a foglár lesz a mindennapi társaságuk. Fegyveres kiszolgálóik hajlongva könyörögnek majd abban a reményben, hogy őket, mint állítólagos szakembereket megtartja helyükön az éhezők hada. Ezt a hibát ebben az országban már egyszer elkövették. A visító patkányokat, akik állítólag szakértők voltak, a helyükön hagyták. Hiszen akkor úgymond működésképtelenné válhat az ország közigazgatása. Ez a szerencsétlen magyar pedig elhitte ezt a végtelenül aljas megtévesztést. Ezt a hibát többször nem szabad elkövetni! Tovább megyek. Amikor az úgynevezett rendszerváltás zajlott, hiába kértük, hogy borogassák ki minden potentát összes fiókját, az utolsó kicsike sajtcédulákból is kirakva a teljes csőd rémképét. Azt a teljes képet kellett volna darabokból összeilleszteni, hogy ki kinek mennyivel tartozik, milyen érdektől vezetve. Mindez a múlté. A hiba emléke él. Az a hiba vezetett oda, amiben most dőzsölnek a kevesek, meg amitől éheznek egyre többen és többen és többen.... Ezek a kevesek által végletekig diktatúrizált vörös hordaivadékok a végidők kaszásaiként tűnnek fel. Lépteik nyomán sírgödrök nyílnak. Vigyorogva visszanéznek, forintkaszájukkal belerántanak, akit csak tudnak. Még el sem temetik áldozataikat. Az országot teletapossák lúdtalpaikkal sírgödörré. Aki nem hajlandó önkezével földet húzni saját fejére, azt gumibottal, viperával, könnygázzal, és mindenféle elmés trükkel kényszerítik rá. Kompországból hantország. Ezeknek és verőlegényeiknek, meg a gyorsított eljárásokat színpadra állítóknak ez kell. A hantokkal nincs gond. A hantok alatt csend honol. Keveseknek marad majd elegendő privatizálható préda a köz, s immár magánvagyonból. Ezeknek van benne gyakorlatuk. Nekik ne volna gyakorlatuk? Gyakorlottak abban, hóhérfajzatokat miként lehet és kell mások ősi jussába tuszkolni. Gyakorlatuk van abban is, hogy aki az országos prédajárásuknak megpróbál ellenállni, azt bármilyen indokkal képesek törvény elé botozni. Nem baj, ha ezután a bíró elé pofozott ember ártatlannak bizonyul. Eztán mindig igazolnia kell majd, hogy ártatlan, főleg, ha munkát akar vállalni. Persze a multik meg a szálláscsinálóik az ilyen szerencsétlent azonnal páros lábbal kilökik az utcára. Van valami a füle mögött, suttogják, előtte pedig nyálasan sajnálkoznak. Így működnek a dolgok, ha ezek vannak hatalmon. Ez tény! De még akkor is nagy a szájuk, ha leginkább hallgatniuk kellene. Mintha akkor volna a legerősebb a hangjuk mindig, amikor nem kéne. Nem nyugszanak ezek? Még mindig nem nyugszanak? Meddig még? Valahol mindig kötekedni kell? Van rajta sapka vagy nincs. Most éppen hosszúnak ítélték a zászlórúd méretét, de lehet, hogy a következő alkalommal rövidnek látják majd. Mindegy. Nem nyugszanak. Elszabadították Magyarországon a féktelen gyűlöletet. Ezt önként és élvezetből tették. Ez a gyűlölet halmozódik és raktározódik a szívekben, végül túlcsordul. Csúnya dolgokat álmodom mostanában. Engem vertek októberben, pedig csupán könnygázt kaptunk. Vakon botorkálok kolduló tálkámban csörrentve néha a filléreket, amit a fejemben maradt falövedék eltávolítására gyűjtögetek. Sortűz után bomlásnak indult elesetteket kerülgetek szerte a városban füstös falak tövén. Reggel vacogva, verejtékesen ébredve megnyugszom, hogy mindez csak egy álom volt. Megnyugszom, hogy a szemem a helyén van. Még tudok tükörbe nézni - ezekkel ellentétben. Nincs véraláfutás az arcomon, nem verték feketére a hátam és a talpam, nem vonszoltak lefelé a pincébe lábamnál fogva. Egyszóval egyben vagyok. Ezek azt hiszik, ennyi elég a tömegnek? Megnyugszik a sokaság, mint egy őrjöngő elmebeteg? Nem. Nem fog megnyugodni a tömeg! Senki nem fog megnyugodni, amikor éhes. Ezek bármit szajkózhatnak, azzal nem lakatják jól az embereket. Azért nem, mert szétlopták, szétverették a pribékjeikkel az egész keservesen megszenvedett jelent. Nem kicsit, nagyon. A ma már általuk szinte mosolyogva emlegetett szinte szállóigévé vált mocskos szájú részt szándékosan kerülöm. Már most méltatlanok említésre is. Csak azért. Csak azért, mert nem maradt semmink, amit elrendszerreformálhatnak rendszeresen. Olyan ezeknek a zsebe mind, mint egy hatalmas kvazár. Hiába mutogatják jópofizva, nini ez üres. Ami a közelükbe kerül, azt magukhoz vonják és többé nem eresztik, míg be nem kebelezik. A nyomukban csak a sötétség marad, a véghetetlen sötétség. Ezek maguk a sötétség! Mindenestől. A zászlórúddal kapcsolatban egy kopott öt plusz egyes vicc jutott eszembe. "Sztalin elvtárs nyitott ablaka alatt nyüzsgő, kiabáló óvodás csoport haladt el. A Generalisszimuszt ez nagyon zavarta. Felállt íróasztalától, az ablakhoz lépett és becsukta az ablakot. Elvtársak ebből az esetből is messzire kivilágít Sztalin elvtárs nagylelkű, humánus szelídsége. Gondolják meg az elvtársak, le is lőhette volna őket!" A zászló az út mentén tiszta maradt, csupán csak a rúdjából szerettek volna egy keveset metélni. Jóéjszakát gyerekek, álmodjatok rémeket! Holnapra kelve meg fogtok nyugodni, milyen humánus rácsok között telik manapság a képi demokrácia hétköznapja. Könnygázpest, 2007. január 27-én Lengyel Károly http://www.fusz.hu/node/2958

0 komment , kategória: Általános

Címkék: szálláscsinálóik, kényszerképzetük, verőlegényeiknek, állampolgárságot, elszabadították, vacsoraasztalra, hóhérfajzatokat, prédajárásuknak, önmegvalósítási, összeilleszteni, szerencséjükre, magyarországon, eltávolítására, privatizálható, zászlólengetők, sajtcédulákból, magánvagyonból, rendszerváltás, szerencsétlent, felkorbácsolja, lúdtalpaikkal, pénztelenítés, kegyetlenekké, megtévesztést, szétkürtölése, szerencsétlen, szajkózhatnak, hordaivadékok, közigazgatása, diktatúrizált, megfékezésére, kegyetlensége, íróasztalától, szakembereket, kompországból, megszenvedett, zimankós utakon, kevéske vigaszt, rendőrök előállítottak, zászlórúd helytelen, embernek személye, közelükbe került, fenyegetés példájának, üzenet ezektől, éhes talpasoknak, élet kegyetlensége, éhség vezeti, országban mindenhol, égnek nagyon, tiltakozók megfékezésére, éhező tüntetőknek, legelszántabb tüntetők, Elszabadították Magyarországon, Lengyel Károly,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]